Pár Perc Budapest

Szerintünk Budapestnek sok titka van, amiket jó lenne megfejteni. Erre teszünk kísérletet, nem kis erőkkel:)!

Címkék

1. (1) 1963 (1) állomás (1) állomások (1) Április (1) artézi (1) árvíz (1) Arzte (1) autómobil (1) baár madas (1) bevezető (1) BKV (1) BKV-ELŐRE (1) blaha (1) bnv (1) Borsszem Jankó (1) Bródy Sándor utca (1) bródy sándor utca (1) budapest (18) Budapest (4) busz (2) citadella (1) citrom díj (1) csudapest (1) Czigler Győző (1) daróci út (1) duna (1) elegant (1) emlék (1) Erzsébet (1) Falfirka (1) félix vilmos (1) Foci (1) Főváros (1) főváros (1) Fradi (1) fürdő (1) fürdőruha (1) gellért hegy (1) Gödör (1) graffiti (1) hajóvonták (1) hangya (1) (1) honvéd (1) hőségriadó (1) icomos (1) idegenvezetés (1) idegenvezetők világnapja (1) Ikarus (1) IKEA (1) Ingvar Kamprad (1) iskola (1) Iskola (1) javító (1) jogosítvány (1) józsefváros (3) katona (1) katonai (1) kávé (1) kenyér (1) Képviselőház (1) kiállító (1) kifli (1) korona (1) körtér (1) Közvilágítás (1) kút (1) Lelátó (1) Libegő (1) ludovika akadémia (1) május (1) május 1 (1) Március (1) mátyás templom (1) Mayer Ferenc (1) meleg (1) mester utca (1) METRO (1) minaret (1) Móricz Zsigmond (1) móricz zsigmond (1) MTK (1) műemlék (1) Műemlék (1) műemlékvédelem (1) műtárgy (1) Nemzeti Múzeum (1) nyár (1) őr (1) ördögárok (1) Örs Vezér tér (1) pékség (1) Petőfi (1) piros (1) purizmus (1) rádió (1) rezeda (4) Rezeda kázmér (1) rezeda kázmér (4) ruhagyár (1) schulek frigyes (1) Sport (1) strand (1) szállópor (1) széchenyi fürdő (1) szent (1) szerb (1) szmog (1) szőlőskert (1) tabán (1) tavasz (1) tégla (1) templom (1) tér (1) tisztviselőtelep (1) töltőtoll (1) tranzit (1) Tréfa (1) Városliget (1) Városmajor (1) várostörténet (1) vásár (1) Védett (1) védettség (2) Védettség (1) vésés (1) villamos (1) vízállás (1) vízállásjelentés (1) Zugliget (1) Címkefelhő

Idegenvezetőnk: Ellen H. Browning

2012.02.28. 19:16 Imagine Budapest

Az Idegenvezetők Világnapja alkalmából arra gondoltam, hogy egy múlt századi Budapest-útikönyvet veszek kézbe. Hogy az alkalmi, később hivatásos idegenvezetők mit mondhattak városunkról és a magyarokról régen, azt sajnos már nem tudhatjuk, de hogy mit írtak az ide utazók rólunk, azt némi könyvtárazással fel lehet deríteni. Így bukkantam Ellen H. Browning: A Girl’s Wanderings in Hungary (Egy lány kóborlásai Magyarországon) című angolnyelvű regényére, melyet 1898-ban adtak ki.

A szerző egy fiatal angol hölgy, aki miután édesapja meghalt és ő maga férjhez még nem ment, puszta kalandvágyból eltölt két évet Magyarországon, úgymond „a barbárok” között. A barbárok igen idézőjelesen értendők, egyrészt a legjobb körök, művelt arisztokrata családok adják kézről-kézre, másrészt ő maga minden meggyőző erejét latba veti, hogy Magyarországot és Budapestet a lehető legvidámabb színben tüntesse fel.  A művet nagy lelkesedéssel vettem kézbe, gondolván, hogy most megtudok valami igazán újat, de a jó stílusban és szórakoztatóan megírt élménybeszámolóban sok-sok közhelyet találtam. Ez először bosszantott, később viszont arra gondoltam, hogy Ellen még nem készen kapta ezeket a közhelyeket, hanem valószínűleg tényleg ezekkel találkozott, illetve ő maga lehetett az egyike azoknak, akik miatt eme dolgok elterjedtek rólunk. (A könyv több kiadást is megért…)

Íme egy csokorra való közhely:  a magyarok rendkívül vendégszeretők, (pl. karácsonyi ajándékot vesznek egy idegennek!), a magyarok nagyon összetartó családban élnek,(furcsamód az apák még pici gyerekeik felé is szeretetet mutatnak!), a magyarok szeretik a pompát, a kihívó ruhákat, berendezést, (de remek a színérzékük!), valamint: Budapest gyönyörű! - na ebben egyetértünk.

Találtam azért néhány meglepő dolgot is Ellen leírásában. Például egyáltalán nem érti, hogy lehet egy királyi palota vakolt és meszelt falu.  A Budai Vár emiatt nem tetszett neki egyáltalán, viszont nagyon meghatotta a Citadella, mint kőből emelt, több évszázados! múltú erőd a Gellérthegy tetején, mely még szerinte Gellért püspök szomorú halálát is láthatta. (A tudatlansága e téren igen meglepő, hiszen a Citadella valójában csak 1854-ben épült.) Aztán csodálkozik a párbajozási szokásokon, melyeket többnyire egyszerűen csak balesetnek álcáznak és a legrosszabb esetben is csak rövid és viszonylag laza börtönbüntetésre számíthat az, aki párbajban valakinek a halálát okozza.

Ugyancsak nem érti, hogy a lányok miért csak kísérővel mehetnek sétálni. E szabály alól, ő, mint külföldi felmentést is kap, illetve harcol ki magának, hogy kedvére csatangolhasson Buda szőlőiben, finom borokat kóstolgatva.

Végül talán csak annyi, hogy Ellen nagyon szerette Pestet, az egész telet korcsolyázással, opera- és színházlátogatásokkal, valamint magán estélyeken táncolással töltötte, (még a csárdást is megtanulta!) élőben hallotta Lisztet zongorázni, és hihetetlenül jól értesült mindenféle pesti szerelmi ügyekben… Barbárok ide vagy oda, ezt az életet én is kipróbálnám…

A bejegyzés trackback címe:

https://parpercbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr114220775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása