A sűrűn beépített, szűk józsefvárosi utcákat elhagyva, a gangos bérházak köves udvarai, a Füvészkert és az Orczy-kert zöldellő fái után, az Orczy út másik oldalán az ember egy különös világba csöppen. Itt kezdődik ugyanis a józsefvárosi tisztviselőtelep, mely merőben eltér a környezetétől: barátságos kisváros ez, egy-kétemeletes házakkal a 19. század végéről, mögöttük pedig hatalmas (legalábbis városi értelemben) kertek, udvarok.
A valaha a főváros tulajdonában álló, jobbára a bolgárkertészek által végzett földművelésre, olykor lóvásártér célra vagy éppen katonai gyakorlótérnek bérbe adott terület nem sok pénzt hozott a főváros konyhájára. Így, miután 1883-ban megalakult a Házépítő Tisztviselők Egyesülete, hossza mérlegelés után (egészségügyi szempontok, a telek ára, megközelíthetősége) ezeket a telkeket szemelték ki céljuk megvalósítására. Az pedig nem volt más, mint hogy az egyesület tagjai számára kölcsönből finanszírozva olyan családi házakat építsenek, amelyeknek a havi törlesztőrészlete nagyjából annyi, mint - máshol, bérlakásban lakva - a havi lakbér lenne.
A vállalkozás sikeres lett: 1884 őszén megszületett a határozat, miszerint a harmincezer négyszögölnyi területet, egy korona négyszögölenkénti vételárért, átengedett a főváros az egyesület számára a telep megépítésére. A telepen szigorú szabályok voltak: legfeljebb kétlakásos családi házakat volt szabad felépíteni, melyeket eladni az egyesület tudta nélkül nem lehetett, s melyekben csak egyesületi tagok, azaz Budapesten lakó állami, fővárosi, megyei tisztviselők, tanárok, tanítók és közintézetek hivatalnokai lakhattak.
A tervekből valóság lett, és pár év leforgása alatt megszületett a pesti oldal egyik legszebb, legélhetőbb kertvárosa, mely ma is ámulatba ejti a Hungária körút, Üllői út forgatagából oda csöppenőt.
Itt, ennek a földi paradicsomnak a szélén pedig ott áll ma is a valamikori honvédségi ruharaktár hatalmas épülete, mely már a tisztviselőtelep építésekor is elfoglalt egy egész tömböt, igaz, 1913-ig biztosan nem ugyanebben, hanem a helyén álló, valószínűleg jóval kisebb épületben működve. (lásd térkép)
Nem is csoda, hogy szükség volt effajta raktárra itt (ahol persze a ruhák javítását, sőt egyes ruhaneműk varrását is végezték), hiszen a környéken megannyi katonai intézmény volt. A későbbi pénzverde helyén huszárlaktanya és lóistállók, az Orczy-kert másik oldalán a Ludovika Akadémia, az Orczy-kertben pedig barakk-kórház működött. A ruharaktárból lett létesítményt aztán 1930-ban alakították át ruhagyárrá, s ettől fogva hivatalosan is katonai és civil ruházat gyártásával, varrásával foglalkozott. A második világháború alatt zsidó lányok, asszonyok munkaszolgálatként itt varrták a katonaruhákat, majd 1958-tól kezdve ez lett a Május 1. Ruhagyár (a civil ruhák gyártásától fogva pedig Elegant – Május 1. ruhagyár), amely egészen 1994-ig működött.
A gyár elnevezése persze kihagyhatatlan "poén" lett a május elsejei felvonuláson - a dolgozók rendre az első felvonuló csapatok között integettek a dísztribünön ülőknek, ezzel mutatva jó példát minden szocialista munkásnak. Hiszen a Május 1. ruhagyárban minden napot munkával ünnepeltek a dolgozók.
(Források: http://jozsefvarosanno.ucoz.com, http://tisztviselotelep.hu)