Pár Perc Budapest

Szerintünk Budapestnek sok titka van, amiket jó lenne megfejteni. Erre teszünk kísérletet, nem kis erőkkel:)!

Címkék

1. (1) 1963 (1) állomás (1) állomások (1) Április (1) artézi (1) árvíz (1) Arzte (1) autómobil (1) baár madas (1) bevezető (1) BKV (1) BKV-ELŐRE (1) blaha (1) bnv (1) Borsszem Jankó (1) bródy sándor utca (1) Bródy Sándor utca (1) Budapest (4) budapest (18) busz (2) citadella (1) citrom díj (1) csudapest (1) Czigler Győző (1) daróci út (1) duna (1) elegant (1) emlék (1) Erzsébet (1) Falfirka (1) félix vilmos (1) Foci (1) főváros (1) Főváros (1) Fradi (1) fürdő (1) fürdőruha (1) gellért hegy (1) Gödör (1) graffiti (1) hajóvonták (1) hangya (1) (1) honvéd (1) hőségriadó (1) icomos (1) idegenvezetés (1) idegenvezetők világnapja (1) Ikarus (1) IKEA (1) Ingvar Kamprad (1) Iskola (1) iskola (1) javító (1) jogosítvány (1) józsefváros (3) katona (1) katonai (1) kávé (1) kenyér (1) Képviselőház (1) kiállító (1) kifli (1) korona (1) körtér (1) Közvilágítás (1) kút (1) Lelátó (1) Libegő (1) ludovika akadémia (1) május (1) május 1 (1) Március (1) mátyás templom (1) Mayer Ferenc (1) meleg (1) mester utca (1) METRO (1) minaret (1) Móricz Zsigmond (1) móricz zsigmond (1) MTK (1) műemlék (1) Műemlék (1) műemlékvédelem (1) műtárgy (1) Nemzeti Múzeum (1) nyár (1) őr (1) ördögárok (1) Örs Vezér tér (1) pékség (1) Petőfi (1) piros (1) purizmus (1) rádió (1) rezeda (4) Rezeda kázmér (1) rezeda kázmér (4) ruhagyár (1) schulek frigyes (1) Sport (1) strand (1) szállópor (1) széchenyi fürdő (1) szent (1) szerb (1) szmog (1) szőlőskert (1) tabán (1) tavasz (1) tégla (1) templom (1) tér (1) tisztviselőtelep (1) töltőtoll (1) tranzit (1) Tréfa (1) Városliget (1) Városmajor (1) várostörténet (1) vásár (1) Védett (1) védettség (2) Védettség (1) vésés (1) villamos (1) vízállás (1) vízállásjelentés (1) Zugliget (1) Címkefelhő

Egy hely, ahol örökké a munka ünnepét ülték – a Május 1. Ruhagyár rövid története

2012.05.02. 10:38 Imagine Budapest

A sűrűn beépített, szűk józsefvárosi utcákat elhagyva, a gangos bérházak köves udvarai, a Füvészkert és az Orczy-kert zöldellő fái után, az Orczy út másik oldalán az ember egy különös világba csöppen. Itt kezdődik ugyanis a józsefvárosi tisztviselőtelep, mely merőben eltér a környezetétől: barátságos kisváros ez, egy-kétemeletes házakkal a 19. század végéről, mögöttük pedig hatalmas (legalábbis városi értelemben) kertek, udvarok.

 

A valaha a főváros tulajdonában álló, jobbára a bolgárkertészek által végzett földművelésre, olykor lóvásártér célra vagy éppen katonai gyakorlótérnek bérbe adott terület nem sok pénzt hozott a főváros konyhájára. Így, miután 1883-ban megalakult a Házépítő Tisztviselők Egyesülete, hossza mérlegelés után (egészségügyi szempontok, a telek ára, megközelíthetősége) ezeket a telkeket szemelték ki céljuk megvalósítására. Az pedig nem volt más, mint hogy az egyesület tagjai számára kölcsönből finanszírozva olyan családi házakat építsenek, amelyeknek a havi törlesztőrészlete nagyjából annyi, mint - máshol, bérlakásban lakva - a havi lakbér lenne.

A vállalkozás sikeres lett: 1884 őszén megszületett a határozat, miszerint a harmincezer négyszögölnyi területet, egy korona négyszögölenkénti vételárért, átengedett a főváros az egyesület számára a telep megépítésére. A telepen szigorú szabályok voltak: legfeljebb kétlakásos családi házakat volt szabad felépíteni, melyeket eladni az egyesület tudta nélkül nem lehetett, s melyekben csak egyesületi tagok, azaz Budapesten lakó állami, fővárosi, megyei tisztviselők, tanárok, tanítók és közintézetek hivatalnokai lakhattak.

A tervekből valóság lett, és pár év leforgása alatt megszületett a pesti oldal egyik legszebb, legélhetőbb kertvárosa, mely ma is ámulatba ejti a Hungária körút, Üllői út forgatagából oda csöppenőt.

 

Itt, ennek a földi paradicsomnak a szélén pedig ott áll ma is a valamikori honvédségi ruharaktár hatalmas épülete, mely már a tisztviselőtelep építésekor is elfoglalt egy egész tömböt, igaz, 1913-ig biztosan nem ugyanebben, hanem a helyén álló, valószínűleg jóval kisebb épületben működve. (lásd térkép)

 

Nem is csoda, hogy szükség volt effajta raktárra itt (ahol persze a ruhák javítását, sőt egyes ruhaneműk varrását is végezték), hiszen a környéken megannyi katonai intézmény volt. A későbbi pénzverde helyén huszárlaktanya és lóistállók, az Orczy-kert másik oldalán a Ludovika Akadémia, az Orczy-kertben pedig barakk-kórház működött. A ruharaktárból lett létesítményt aztán 1930-ban alakították át ruhagyárrá, s ettől fogva hivatalosan is katonai és civil ruházat gyártásával, varrásával foglalkozott. A második világháború alatt zsidó lányok, asszonyok munkaszolgálatként itt varrták a katonaruhákat, majd 1958-tól kezdve ez lett a Május 1. Ruhagyár (a civil ruhák gyártásától fogva pedig Elegant – Május 1. ruhagyár), amely egészen 1994-ig működött.

 

 

 

A gyár elnevezése persze kihagyhatatlan "poén" lett a május elsejei felvonuláson - a dolgozók rendre az első felvonuló csapatok között integettek a dísztribünön ülőknek, ezzel mutatva jó példát minden szocialista munkásnak. Hiszen a Május 1.  ruhagyárban minden napot munkával ünnepeltek a dolgozók. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Források: http://jozsefvarosanno.ucoz.comhttp://tisztviselotelep.hu)

A bejegyzés trackback címe:

http://parpercbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr614483838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.