Rezeda szerette a vizet, a Dunát Budapesten, Pesten, Budán, Óbudán, a Margitszigeten, ahogy hömpölyög, rohan, ahogy elfogy, kitikkad, és ahogy nyáron száraz lábbal oda lehet sétálni a Margit-híd pilléréhez, ahol a világháborúban felrobbant oromzati díszek maradványait benőtte az alga. Ahogy a hatos (vagy a négyes) villamos ugyanakkor szinte felborul odafenn a hídon, mert a férfi utasok látni akarják a sziget kiépített részén napozó nőket, ám pókhasú férfiakkal kell beérjék. De azt a kifolyást is szerette elnézni a Szabadság-híd után, amelyben hajléktalanok mosakodtak. A horgászokat a Rudas Fürdőnél. A sirályokat kicsit följebb a szennyvízbeömlő nyílásnál. Akik ahogy este ráülnek a vízre, az áramlással pár másodpercet utaznak, majd, amikor beérnek a híd árnyékába, idegesen rebbenve visszaszállnak, és kezdik az egészet elölről. A pókok tucatjait a Lánchídon. Azt a pontot a Petőfi-hídon, ahol egy vonalban látszódik a Bazilika, az Egyetem téri templom, és a Ferenciek templomának tornya. A Lágymányosi híd alatti járdaszigetet, ahonnan tökéletes kilátás nyílik a vonatokra, a pedig híd pillérénél egy kempingszék áll. Szerette a homokot a Szabadság-híd pesti lábánál, és azt a pillanatot, amikor a nap már lebukott a budai hegyek mögött, de fénye még lilás rózsaszínnel önti le az egész Gellért-hegyet, a Vár-hegyet, a hidakat.
De Rezeda azt szerette, ha meglepi a Duna. Ha ott találkozik a vízzel, ahol nem folyik. Ha ott locsog a fülébe, ahol csak beton és aszfalt van Rezeda lába alatt. A Múzeumkert falán látható jelzésnél, ahol a nagy 1838-as árvíz magasságát mutató márvány tábla áll (15 martius 1838). A Blaha Lujza téren, ahol egykor olykor megfordult a Duna, ma viszont a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság irodája áll, kirakatában pedig a Duna és egyéb folyók vízállásáról tájékoztatnak grafikonok. Melyeket Rezeda elnézeget üres óráiban, a legnagyobb csúcsforgalom pöfékelte szmogban is.
Ezért szerette a Dunát Rezeda a rádióban is. A vízállásjelentést elhallgatván ott volt a Dunán, lélekvesztőben ülve nézte a Szabadság-híd öngyilkosságra kész, komor alakjait. Hajóvonták találkozása tilos, hallgatta, és egy margitszigeti stég jutott az eszébe vagy a Római-part fűzfái. Aztán 2007-től Rezeda hiába várta a Duna suttogását, a rádió régi színházi darabokat, tánczenét és pulóveres férfiak unalmas beszélgetéseit adta le – a Duna átköltözött a világhálóra. De Rezeda most már hiába is klikkelne (bár az emberi hangot nem pótolja semmi, s Rezeda amúgy sem szeret egeret fogdosni) immáron végképp vége a dunai vízállás bejelentésének.
Bizony, a Blahára kell ahhoz menni.
(fotók forrása: fortepan.hu)