Már napok óta másról sincs szó a tévében, rádióban, mint hogy az utóbbi évek legzordabb hidege közeleg, kemény mínuszok és a hétvégén hóesés is várható. Hogy ne csak a didergés, a gázszámla jusson eszünkbe a hírek hallatán, íme, egy kép a Fortepan.hu-ról, ahol a hajdan volt Tabánt látjuk puha, finom hóval betakarva – akár egy szép régi képeslapon.
( Képkutató: Tabán 1934 körül, Forrás: Fortepan )
De lássuk, mi van a képen, amitől megmelegszik a szívünk, s ami immár nincs ott – hiába kémlelnénk a tabáni domboldalt valahonnan a Gellérthegy lankájáról!
MINARET: A kép előterében, akárha a Rácz-fürdő egyik kéménye lenne, úgy „füstöl” a török kori minaret, amely a Tabán 1938-as bontásakor még megmenekült, hogy aztán a II. világháború után az enyészeté legyen. Budán a török hódoltság ideje alatt szinte egymást érték a hasonló, karcsú tornyok – erről árulkodnak a régi metszetek, úti beszámolók is. Evlija Cselebi, a híres utazó csak a Vízivárosban huszonnégy mecsetet számolt össze, mely közül húszhoz tartozott deszkából vagy téglából épült minaret is. A rengeteg magyarországi minaret közül sajnos csak kevés menekült meg: összesen öt ilyen, a müezzin imára szólító hangját felerősítő építményt ismerünk – ezek közül is csak az egri és a pécsi torony tekinthető meg eredeti, teljes állapotában.
SZERB TEMPLOM: A Tabán egyik legnyüzsgőbb központja volt a piactér, melyet egyik oldalról a Szent Demeter templom határolt. A barokk templomot – melyet 1751-ben épített fel a budai szerb közösség – egészen különlegesen kecses, finoman kidolgozott toronysisakja miatt szerette és ismerte mindenki – a képen a közelebbi templom az. A török elől Magyarországra menekülő szerbek egyébként gyakorlatilag a Tabán egészét uralták: a 18. század elején a Tabán (más néven Rácváros) lakosságának több mint 90 százaléka volt szerb. Így aztán nem meglepő, hogy számos más pravoszláv felekezeti intézmény is működött itt: a szerb püspöki palota és az egyházközösség épülete is a környező utcákban volt. A „szerbek templomát” a második világháború tette tönkre, találatot kapott, s végül a buzgó városrendezésnek köszönhetően 1949-ben lebontották.
HÓ és ÖRDÖGÁROK: Valaha a szerbek temploma előtt, a piactér alatt (is) húzódott az Ördög-árok, mely szinte egész Budát átszelve gyűjti ma is a vizet, s mely – többek között – az 1838-as nagy árvíz idején is kiöntött. A bölcs városvezetés az 1870-es években több szakaszban befedte a vízgyűjtő árkot, mely egyébként még olyan építkezéseket is befolyásolt, mint a városmajori templomé. Az Árkay testvéreknek azért kellett a templomtól különállóan tervezni a harangtornyot, mert a kettő között húzódik az árok. A képen látható hó – olvadásakor – tehát már a föld alatt folyt el a Dunába, a ma is látható, Erzsébet híd mellett található kifolyón át.
S végül egy érdekesség:
Majd ha piros hó esik! – szoktuk mondani, ha valaminek az esélye a nullával egyenlő. Nehéz elképzelni, hogy egyszer mégis megtörtént a lehetetlen: 1941. február 1-jén, azaz 71 évvel ezelőtt „Budapesten és közvetlen környékén – mint a Meteorológiai Intézet közli – szombaton délután, valószínűleg afrikai eredetű, színes porral vegyes hó hullott. Cegléden és környékén a déli órákban a havazás megszűntével az ég alja vörös szín öltött, mint nyári viharok előtt szokott lenni, majd sötét felhőkből ködszerűen vörös-barna por hullott a friss hóra.” (Pesti Hírlap, 1941. febr. 02.)
