Pár Perc Budapest

Szerintünk Budapestnek sok titka van, amiket jó lenne megfejteni. Erre teszünk kísérletet, nem kis erőkkel:)!

Címkék

1. (1) 1963 (1) állomás (1) állomások (1) Április (1) artézi (1) árvíz (1) Arzte (1) autómobil (1) baár madas (1) bevezető (1) BKV (1) BKV-ELŐRE (1) blaha (1) bnv (1) Borsszem Jankó (1) bródy sándor utca (1) Bródy Sándor utca (1) budapest (18) Budapest (4) busz (2) citadella (1) citrom díj (1) csudapest (1) Czigler Győző (1) daróci út (1) duna (1) elegant (1) emlék (1) Erzsébet (1) Falfirka (1) félix vilmos (1) Foci (1) Főváros (1) főváros (1) Fradi (1) fürdő (1) fürdőruha (1) gellért hegy (1) Gödör (1) graffiti (1) hajóvonták (1) hangya (1) (1) honvéd (1) hőségriadó (1) icomos (1) idegenvezetés (1) idegenvezetők világnapja (1) Ikarus (1) IKEA (1) Ingvar Kamprad (1) iskola (1) Iskola (1) javító (1) jogosítvány (1) józsefváros (3) katona (1) katonai (1) kávé (1) kenyér (1) Képviselőház (1) kiállító (1) kifli (1) korona (1) körtér (1) Közvilágítás (1) kút (1) Lelátó (1) Libegő (1) ludovika akadémia (1) május (1) május 1 (1) Március (1) mátyás templom (1) Mayer Ferenc (1) meleg (1) mester utca (1) METRO (1) minaret (1) Móricz Zsigmond (1) móricz zsigmond (1) MTK (1) műemlék (1) Műemlék (1) műemlékvédelem (1) műtárgy (1) Nemzeti Múzeum (1) nyár (1) őr (1) ördögárok (1) Örs Vezér tér (1) pékség (1) Petőfi (1) piros (1) purizmus (1) rádió (1) rezeda (4) Rezeda kázmér (1) rezeda kázmér (4) ruhagyár (1) schulek frigyes (1) Sport (1) strand (1) szállópor (1) széchenyi fürdő (1) szent (1) szerb (1) szmog (1) szőlőskert (1) tabán (1) tavasz (1) tégla (1) templom (1) tér (1) tisztviselőtelep (1) töltőtoll (1) tranzit (1) Tréfa (1) Városliget (1) Városmajor (1) várostörténet (1) vásár (1) Védett (1) védettség (2) Védettség (1) vésés (1) villamos (1) vízállás (1) vízállásjelentés (1) Zugliget (1) Címkefelhő

Megtalált Budapest - Valaha volt állomások 1.

2012.02.06. 16:54 Elvi szél

Rezeda Kázmér szeretett utazni. Amikor nem gyalogosan járta a várost, miközben a nap elborult tekintettel bukott le a budai hegyek mögé, mint egy korhely, aki hajnalban hazaér, buszra és villamosra szállt. Nem értette azokat, akik két épület közt rohantak, csakis menekülésre, saját árujuk szállítására használták a várost, miközben fülüket-szemüket zenével, képekkel tömték tele. Nem szerette a magányos utazásokat, a biciklisták és autósok sorsát, mert úgy érezte, a városhoz fűződő bonyolult kapcsolatát gazdagítja minden egyes méter, amit kék vagy sárga, esetleg piros nagy járművel megtesz.

Szerette nézni, ahogy az utastársai kopott ruháikban álldogálnak, elnyűtt arcukra lassan kiült az élet neheze, szerette, ahogy a diáklányok egy pillanatra zavarba jönnek tekintetétől, majd mogorva arcot vágva megijednek, hogy aztán pár perccel később visszasandítsanak rá. Tudta, hogy titokban magukban azt a versikét mondják: „Tűzforró a szívem, de nem kell ide lázmérő. A baj hozója nem vírus – csak Rezeda Kázmér ő.” Szerette, ahogy a vakok dühödten elutasítják a a segítséget, amikor leszállnak, szerette, ahogy a mögötte ülő fejhallgatójából dübörgő ipari zene ritmusára a buszon ülve hirtelen megpillantotta a Dunát és a hidakat. Szerette, ahogy télen egymásnak nyomódnak a télikabátok, ahogy véletlenül egymásba gabalyodnak a tekintetek, ahogy az utasok szótlanul taszigálódnak, lökdösődnek felszálláskor.

tranzit1_2.jpg

(Forrás: fortepan.hu és pushpullbar.com)

Ezért szerette az állomásokat, megállókat, pályaudvarokat is. Hisz itt mindig az utazás folytatódik, még akkor is, ha már rég nem indul el busz, villamos, vonat. Ha már csak az épület áll. Az újbudai Bukarest utcában is gyakran fordult meg Rezeda Kázmér, régen azért, mert itt indult el Érdre, az urukat a díványon ülve váró, keresztrejtvényt fejtő, nyáron műanyag otthonkában pörköltet főző, bozótos hónaljú szerelmeihez, innen jutott el Diósdra a kis erdőben csatangoló, elégiáktól zavaros fejű, álmodozó diáklányokhoz, innen ment a busza az olajszagú Százhalombatta poros utcáin felemelt fejjel délutáni sétáját végző, szomorúságában vigaszt kereső özvegyhez. Amikor még a régi Ikarus buszok farmotorja felbőgött, Rezeda még megfürdette arcát a napban, aztán felállt, és nekiindult dél felé. Amikor idefelé jött már Óbudán ízlelgette magában a Lágymányos szót, mintha friss töpörtyűt rágcsálna zsenge újhagymával, krumplis kenyérrel – a szó állítólag a lápos-ingoványos talaj miatt ragadt a vidékre (mivel a Műszaki Egyetem építésekor egy tavat feltöltöttek itt), mások a szerb lacman, azaz hadnagy szót érezték a háttérben, de Rezeda inkább szerette a mocsaras hangulatú lágymány szót, mert kedvenc ételére, a kocsonyára emlékeztette.  


tranzit5.jpg

(Forrás: fortepan.hu)

09.jpg

(Forrás: pushpullbar.com)

Ma pedig Rezeda kávézni, nyáron limonádét inni jár ide a Lágymányosra, az egykori buszpályaudvarra, és nagyon örül, hogy az épület ugyanúgy néz ki, mint egykori hódításai idején. Az épület nagy üvegfelületei még egységesebbek lettek, mióta ügyes kezek és elmék felújították a házat, így a nap teljesen átjárja ezt az amúgy bal alsó hatosra emlékeztető épületet. Örült, hogy végül is nem hántották le a mesteremberek a falról azt a kétségtelenül nem az ő ízlésének való postakocsit ábrázoló mozaikot, mert úgy érezte, azzal fiatalságáról nyúzták volna le a szikár, napsütötte bőrt. Ugyanakkor megkedvelte a belső tér egyszerűségét, mely hasonlatos volt ahhoz a mozdulathoz, ahogy az ősz hajú gavallér felkínálja damasztzsebkendőjét egy ismeretlen nőnek, akinek sár fröccsent szintetikus anyagú csizmájára. Rezeda leült a kávéja mellé, rendszerint egy kávéházi asztalhoz, mert úgy vélte a henye és erélytelen olcsó kanapék puhasága csakis gyermekes családoknak indokolt, akik sokszor jöttek kipirult arcú vagy sápadt utódaikkal egy kis ugrándozásra a gyereksarokban, vagy csak egy kakaóivásra, aminek kötelező eleme volt a pincérektől további kekszet kunyerálni. Rezeda nyáron kis croissant-ot rendelt lekvárral, mivel itt este is lehetett reggelit kérni, kiült az egyik nyugágyba, és a lustán lengő függőágyakban meglátta a diósdi, érdi, százhalombattai szerelmeit abban a pillanatban, ahogy szemükben a vágyakozás erősebb lett a kötelező ellenkezésnél. És ilyenkor nagyon jólesett belekortyolni a limonádé kesernyés-édes, jéghideg levébe. Szerette a hajdani padok helyén létesített kertet is, mely a hosszú levelű növények száránál ülő nagy fehér kavicsok az érdi szerelménél evett körített zsemlékre emlékeztették. Egyszóval Rezeda a Tranzitban is utazott, hallotta a rég nem közlekedő Ikarusok hangját, majd visszatérvén fizetett, és kalapját véve távozott.

tranzit3.jpg

(Forrás: pushpullbar.com)

Az Átlós út (ma Bartók Béla) és a Lenke út találkozásánál 1931-ben még a Lenke téren vágtak keresztül az újonnan kiépült városrész lakói hazafelé sietve. A mai Bartók Béla út és a Kosztolányi Dezső tér környékének arculata nagyon eltérő képet mutat a Gellért tér és a Móricz Zsigmond körtér vonzáskörzetéhez képest. Míg ez előbbi már a 19. század végén elkezdett fejlődni,(olyannyira, hogy a millenniumi kiállítás egy részét is ide képzelték), addig a Feneketlen tó másik oldala zömmel a 30-as években nőtt ki a földből. A rohamosan fejlődő városrész a tömegközlekedés hangsúlyosabb megjelenését is magával hozta, így telepítette az 1947 után már Kosztolányinak nevezett térre, a MÁVAUT 1963-ban autóbusz-pályaudvarát. Az épületet 2004-ben építették át Borsay Attila építész tervei alapján, hogy most Tranzit Art Café néven Buda egyik legegyedibb kávézója legyen.

07.jpg

(Forrás: pushpullbar.com)

MÁVAUT autóbusz pályaudvar

Cím: Bukarest utca

Építés éve: 1963

Tervezte: Félix Vilmos

Kivitelezte: UVATERV

A bejegyzés trackback címe:

https://parpercbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr914072118

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Tranzit Art Café 2012.10.17. 13:56:03

Helyszín: 1114 Bp., Bukarest u. 2. Látogatás: 2012. augusztus 1. 17:45-21:30 > Első pillantásra hiába pofátlanul drága, az élmény miatt így is sokan járnak ide. Adatlap Elérhetőség: +36 1 209 3670 Web: http://tranzitcafe.com/ Fa...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.