Rezeda azt nagyon szerette Budapestben, hogy mint minden városban, az igazi szépség nem a nagy és pofonegyszerű dolgokból eredt benne, hanem a rejtett zugokban. A női szépség is ott rejtezik a pendelyek, rokolyák, fityulák alatt, amelyekbe a szerencsés férfi egy-egy mozdulat következtében betekintést nyerhet. Rezeda kukkolta a városát, igyekezett elkapni egy olyan látószöget, amelyből belátása nyílhatott a többieknek rejtve maradó kecs és báj. Amit aztán töltőtollával jól megírt, mert a kukkolásait szerette megosztani, diszkréten, mégis lelkesen, ugyanígy hódításaival sem szeretett igazán dicsekedni, csak amikor eljött a megfelelő idő és hely, és persze személy. Egy-egy csalódott vasutas valami borozóban, egy kiégett pincér fejére tapadó hajjal , vékony hanggal egy hajdan híres pizzériában, egy hízásnak indult részlegvezető a frekventált gyorsétteremben, egy csendes, de okosan néző hajfodrász olykor tudomást szerezhetett Rezeda viselt dolgairól.
Aztán ha töltőtolla elromlott, elvitte a szerelőhöz. A töltőtollszerelés bizalmi munka volt, elvégre a munkaeszközét bízta rá Rezeda valakire, nem is akárkire. Legtöbbször a Körtérre vitte a tollat, ahol még a Horthy Miklós téren kezdett el dolgozni bizalmas jó barátja, majd, amikor 1951-ben a tolljavító és -gyártó mesterek elkerülendő az államosítást tizennyolcan szövetkezetet alapítottak, immáron a Móricz Zsigmondról elnevezett téren, Rezeda hűségesen kitartott. Aztán 1952-ben, amikor az addig főként javításból élő mesterek megkapták az államtól az ötezer darab töltőtollra szóló megrendelést (Rezeda is beszerzett egyet), már nem maradt idő a 4. fiókban a régi törzsvendégre.
Rezeda azóta írt postairónnal, csőtollal, rotringgal, filccel, ceruzacsonkkal, töltőceruzával, mert régi töltőtollát nem tudta megjavíttatni. És amikor olykor a Lordok Házában megtelepedő gyorsétteremből (az egyik salátamosó fitos orrára fájt a foga) átmegy a tér másik oldalára, mindig megjelenik előtte a felirat, amely alatt már sosem fognak a tolla felől érdeklődni („Na, hogy szuperál a régi Pelikán?”), akár indiai füstölőt, ősmagyar bekecset, újságot vagy farmarnadrágot kapni abban a keskeny kis üzlethelyiségben, ahol olyan sokszor megfordult.