Hetek óta szmogriadó van az ország több területén – hol csak fenyeget a vészesen rossz levegő, hol pedig ténylegesen megtiltják az erősen környezetszennyező kocsikkal való közlekedést. Persze a légszennyezettség egészségügyi határérték fölé kúszása nem egyik napról a másikra történik, ráadásul több tényező is közrejátszik abban, hogy kialakuljon a szmog. Az egyik leginkább ismert és mesterségesen befolyásolható tényező az autók kipufogójából kiáramló szennyezés (állítólag a szálló por 65 százalékát a kocsiknak „köszönhetjük” – mai bejegyzésünkben ennek apropóján az autós közlekedés korai időszakáról lesz szó…
(Forrás: Fortepan.hu)
AUTÓMOBIL: Az 1920-as évek Budapestjén járunk, bátor fotósunk az Andrássy út közepére merészkedett, hogy lencsevégre kapja a városi forgalmat, s a Hősök terét. Ma ugyanezt a beállítást fotózni kész életveszély lenne: kétszer két sáv közepette kellene exponálnia a művésznek. A képen persze nyoma sincs a mai forgalomnak, még akkor sem, ha tudjuk, az első autó megjelenése után a kocsik száma évről évre megsokszorozódott. Képünk készültekor már mintegy 6000 gépjármű koptatta a magyar utakat, pedig a fővárosba az első személyautó, melyet Hatsek Béla optikus műszerész tulajdonolt, csak 25 évvel korábban, 1895-ben gördült be. Ez az autó egy Benz-Velo típusú kocsi volt. Öt évvel később már 38 darab személyautó járta a főváros utcáit, tíz év múlva ez a szám 922 volt – 2011-ben pedig már 3,6 millió autóról tudunk Magyarországon. A városi szmog tehát az 1900-as évek első felében ismeretlen fogalomnak számított, még akkor is, ha egyébként a szép számmal megtalálható gyárak bűzös, kormos füstje erősen szennyezte a főváros levegőjét.
KÖZLEKEDÉSI IRÁNY: Budapesten egészen 1941. november elejéig a baloldali közlekedés volt érvényben. Amikor a főváros – tulajdonképpen egyetlen nap leforgása alatt – is áttért a fordított irányra, az autóbuszokra új ajtókat kellett vágni, s a Beszkárt (az akkori tömegközlekedési vállalat) napokon keresztül a kocsik és buszok oldalára kihelyezett óriási táblákon figyelmeztette a közlekedőket a váltásra. Magyarországon egyébként a közlekedési kormányzat már 1939 júniusában döntött a jobboldali közlekedésre való áttérésről, de a második világháború miatt az áttérést elhalasztották. Végül 1941. július 6-án hajnali három órakor Budapest és környékének kivételével az egész országban, november 9-én hajnali 3-órakor pedig Budapesten és környékén tértek át a jobboldali közlekedésre. Az előmunkálatok már áprilisban elkezdődtek. A rádióban figyelmeztették a hallgatóságot az áttérésre, az újságokban tájékoztató cikkek jelentek meg. Az iskolákban tanították a gyerekeket az új közlekedési rendre. 1941. november 8-án aztán este 11-kor leállt a tömegközlekedés és hajnali 3-óráig a szükséges műszaki átalakításokat elvégezték, majd elindult a jobboldali közlekedés.
JOGOSÍTVÁNY: A gépjárművezetéshez szükséges engedély, azaz a jogosítvány megszerzése nem volt kötelező az autós közlekedés megindulásának kezdetekor. Csak pár évvel később, 1901-ben, a fogathajtók kérésére kezdték szabályozni a motoros közúti járművek közlekedését, mert a lovak gyakorta megriadtak a nagy zajjal közlekedő autóktól. Ebből aztán nem ritkán baleset lett, így amellett, hogy 15km/órás maximális sebességet állapítottak meg az autók számára, bevezették a vezetői engedély megszerzésének kötelezettségét is. Ennek megfelelően ettől kezdve csak az vezethetett autót, aki sikeres vizsgát tett. Az első vállalkozó kedvű sofőrök 1901 júliusában tették le a vizsgát a Városliget szélén, melyet egyúttal méltón meg is ünnepeltek: a vezetőknek cigányzene kíséretében, néhány pohár bor elfogyasztása után kellett teljesíteni a vizsgakövetelményeket. Micsoda idők!
