Pár Perc Budapest

Szerintünk Budapestnek sok titka van, amiket jó lenne megfejteni. Erre teszünk kísérletet, nem kis erőkkel:)!

Címkék

1. (1) 1963 (1) állomás (1) állomások (1) Április (1) artézi (1) árvíz (1) Arzte (1) autómobil (1) baár madas (1) bevezető (1) BKV (1) BKV-ELŐRE (1) blaha (1) bnv (1) Borsszem Jankó (1) Bródy Sándor utca (1) bródy sándor utca (1) Budapest (4) budapest (18) busz (2) citadella (1) citrom díj (1) csudapest (1) Czigler Győző (1) daróci út (1) duna (1) elegant (1) emlék (1) Erzsébet (1) Falfirka (1) félix vilmos (1) Foci (1) főváros (1) Főváros (1) Fradi (1) fürdő (1) fürdőruha (1) gellért hegy (1) Gödör (1) graffiti (1) hajóvonták (1) hangya (1) (1) honvéd (1) hőségriadó (1) icomos (1) idegenvezetés (1) idegenvezetők világnapja (1) Ikarus (1) IKEA (1) Ingvar Kamprad (1) iskola (1) Iskola (1) javító (1) jogosítvány (1) józsefváros (3) katona (1) katonai (1) kávé (1) kenyér (1) Képviselőház (1) kiállító (1) kifli (1) korona (1) körtér (1) Közvilágítás (1) kút (1) Lelátó (1) Libegő (1) ludovika akadémia (1) május (1) május 1 (1) Március (1) mátyás templom (1) Mayer Ferenc (1) meleg (1) mester utca (1) METRO (1) minaret (1) móricz zsigmond (1) Móricz Zsigmond (1) MTK (1) műemlék (1) Műemlék (1) műemlékvédelem (1) műtárgy (1) Nemzeti Múzeum (1) nyár (1) őr (1) ördögárok (1) Örs Vezér tér (1) pékség (1) Petőfi (1) piros (1) purizmus (1) rádió (1) rezeda (4) Rezeda kázmér (1) rezeda kázmér (4) ruhagyár (1) schulek frigyes (1) Sport (1) strand (1) szállópor (1) széchenyi fürdő (1) szent (1) szerb (1) szmog (1) szőlőskert (1) tabán (1) tavasz (1) tégla (1) templom (1) tér (1) tisztviselőtelep (1) töltőtoll (1) tranzit (1) Tréfa (1) Városliget (1) Városmajor (1) várostörténet (1) vásár (1) Védett (1) védettség (2) Védettség (1) vésés (1) villamos (1) vízállás (1) vízállásjelentés (1) Zugliget (1) Címkefelhő

Valaha volt állomások 3 – Mozgó szobrok és nevek

2012.03.06. 12:44 Elvi szél

Markt Platz, szólt oda Rezeda Kázmér a Büfé állópultjánál, mintha répát vagy hónapos retket ropogtatna egy kedélyesen gömbölyű asszonyságnak, aki lábánál cekkerekkel épp tejeskávéját hörpölte. „Kedveském, én csak ide utazom Pettendre, viszek pár holmit a bátyámnak, nem beszélek én németül.” válaszolta az asszony, amivel felkeltette Rezeda érdeklődését, úgyhogy kirendelt még egy vaníliafagylaltot. Piactér, ismételte meg immár magyarul, így hívták, kérem ezt a teret annak idején, 1787-től. Amikor piacra volt szüksége a székesfővárosnak. „Székesfehérvárnak? Már miért lenne piactérre szüksége? Nagyon jó az a mostani, néha elnézünk oda a férjemmel karmonádliért.” Rezeda rezignáltan lapátolta a vaníliát, és szórakozottan kinézett az Engels térre.

3753-584x511.jpg(Forrás: fortepan.hu)

Kint a buszok várták az utasokat, mentek Pettendre, Székesfehérvárra, Veszprémbe, ki tudja, hova. A buszpályaudvar szinte hozzájuk igazítva épült, így tökéletesen érezték magukat a nagy, farmotoros Ikarusok. Rezeda hagyta, hogy a kedélyesen gömbölyű asszonyság összeszedelődzködjön, megbocsátó mosollyal elhagyja őt, és felsiessen az állásban várakozó buszra, miközben a tetejére az állomás felső peronjáról pakolták a hordárok a poggyászt.

4582-584x377.jpg(Forrás: fortepan.hu)

Rezeda kissé megborzongott a fagylalttól, mert bár jó meleg volt, bent léghűtő csinált kellemes hűvöset. Rezeda odafordult egy másik nőhöz, akinek a lába mellett pórázon tartott mopsz zihált: „Milyen elmés az ember, a kutak vizét nemcsak ivásra, de hűtésre is használja – épp itt, az alattunk feltörő kutak vize kering csőrendszerben, azért van ilyen friss, hűsítő klíma.” A napszemüveges, geometrikus formákkal díszített ruhás nő nem válaszolt, csak felnézett a menetrendre. A nap rendületlenül sütött a nagy üveg felületeken keresztül, melyekért Nyíri Istvánt annyira támadták 1949-ben, az épület elkészültekor. De nemcsak emiatt, a rengeteg sokféle kő miatt, amit felhasznált, a ferde falak és „formalista, öncélú modernista” stílus miatt is. Állítólag Chicagóban épült valami hasonló akkoriban, hát hogyan lehetséges ez?

9271-584x402.jpg(Forrás: fortepan.hu)

Rezeda elmosolyodott, mert tudta, a történelem iróniája nem felülmúlható: az épületet előbb a szocializmus nem találta elég szocialistának, majd a piacgazdaságban felmerült a lebontása ötlete, épp „szocreál” jellege miatt, amit csak az 1999-ben megkapott műemléki védettség tudott elhárítani. Igaz, akkor már az állomás nem volt állomás, bezárva, üresen, lelombozva állt a város közepén, mint Rezeda olykor a rossz szagú ócska bormérések pultjánál, ha egy találkozóra nem jött el épp a kiszemelt. Mellette pedig föld alatti mása, a Gödör, ami szintén nem tudott azzá válni, aminek szánták, így a város mosdókkal legjobban ellátott szórakozóhelye lett nemzeti színház helyett.

t_32.jpg(Fotó: Bujnovszky Tamás)

Rezeda azon is elmerengett, hogy a Piac tér aztán hogy lett Erzsébet tér – Conrad Gusztáv polgármester gondolt arra, hogy Haynau utódját, Albrecht főherceget kellene a tér névadói tisztével megtisztelni 1857-ben, mire a főherceg köszönte szépen, de emlékeztetett arra, hogy Ferenc József és Erzsébet királyné előrébb való a sorban, amire Conrad a homlokára csapott, és már írta is az Erzsébet nevet -, majd 1946-tól Sztálin, 1953-tól Engels neve hallatán csapott a homlokára az aktuális polgármester, tanácselnök. De Rezeda valamiért az Erzsébet nevet szerette leginkább, mert hozzá utazott oly sokat, felszökkenvén az Ikarus 55-ösök műbőrülésére norvégmintás vékony pulóverében, elindulván a város szívéből, hogy kövesse a szívét Pettendre, Erzsébet bátyjának egyszintes házához egy jó tányér karmonádlira. Költött a buszúton húsvéti locsolóverset, az út rázkódásának ritmusára bólogató, kosárban az ülésen tekintgető libák között vitte saját maga sütötte kalácsát, mely olyan keménynek bizonyult, hogy azzal támasztották ki az ajtót, Böske bátyja bele ne üsse az orrát valami nem neki valóba.

t_19.jpg(Fotó: Bujnovszky Tamás)

Rezeda egykedvűen nyalt vaníliás édességébe, miközben az összefestett, elhagyott épületet nézte, melyben már tíz éve a Magyar Design Központnak kéne hirdetnie a magyar formatervezés és dizájn világhírét, ám csupán koszosodott, borostásodott a főváros kellős közepén. A buszok elhagyták, és a filmdíszletre emlékeztető népligeti állomáson hozták-vitték a fehérnépet. De Rezeda már nem utazott, mert ő úgy szerette elhagyni a fővárost, hogy a busza mellett a Danubius-kutat tudhatta, mely pedig a Kálvin térről érkezett – ez egy ilyen város, mindenki tart valahonnan valahová, még az épületek is. A vanília elfogyott, Rezeda füttyentett a mopsznak, indultak haza. 

Erzsebet_belso.jpg(Forrás: fortepan.hu, Fotó: Bujnovszky Tamás)

A bejegyzés trackback címe:

https://parpercbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr814292655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása