A tavasz hagyományosan a külső-belső megújulás időszaka. Így volt ez régen is. Nagytakarítás, meszelés, függönymosás, a bútorok áttologatása, a kert rendbeszedése is ekkor zajlott a legtöbb helyen. Mai képkutatónkban egy tavaszi nagymosás napján toppanunk be a lencsevégre kapott, nem túl módos háziakhoz, valamikor 1912-1913 táján….
A család a ház udvarán büszkén áll a fárasztó munka eszközei mellett, melyek közül néhányat már alig ismerünk fel. Hiába, a mosógép csodás dolog!
NAGYMOSÁS - KISMOSÁS:
Egy háztartás összegyűlt szennyes ruháit a cseléd (vagy ha nem volt, hát a család nőtagjai) nagyjából hetente kimosták. Erre azért is volt szükség, mert a hajdani gardróbok sokkal kevesebb ruhaneműt rejtettek mint manapság. Ha valaki szegény volt, hát azért, ha pedig gazdagabb, akkor sem jutott feltétlenül minden napra új ruha, hiszen a kor női divatja drága és nagyszabású ruhák viselését követelte meg – sokszor egy-egy alapdarabot különböző kiegészítőkkel variálva hordtak a hölgyek. A heti alsónemű és felsőruházat mosása volt a kismosás. A nagymosásra ennél ritkábban került sor: volt, ahol havonta, de máshol akár még ritkábban álltak neki a függönyök, abroszok, ágyneműk kimosásának. A nagymosásra egy teljes napot (méginkább szinte kettőt) rá kellett szánni, ilyenkor nem jutott idő más házimunkára. A városi bérházakban erre az alkalomra előre le kellett foglalni a mosókonyhát, a szárítópadlást, s – ha valaki tehette – hívni a mosónőt.
MOSÓFAZÉK:
Képünk előterében a mosás talán legfontosabb kelléke a mosóüst vagy mosófazék látszik. A mosás reggelén begyújtottak az üst alatt, s forrásig hevítették a vizet, melyet a mosás során többször is pótoltak. Az üst hatalmas fülei mutatják, hogy bizony nem volt könnyű a fortyogó vízzel teli edényt emelgetni, s vigyázni kellett, nehogy leforrázza magát valaki. Ugyanebben a mosófazékban főzték ki az előzőleg kézzel már átmosott a fehér ruhákat is, az alsóruházatot, az ágyneműt, sőt még a konyharuhákat is – de ezt csak miután a többi, kényesebb anyaggal már végeztek. A kifőzéshez szappandarabokat dobtak a forró vízbe, majd a húszas-harmincas évektől kezdve megjelentek a különböző mosószerek, melyek lassan kiszorították a mosószappant. A nagy fazékban tehát forrt a víz, benne a ruhák, fölötte pedig ott állt a dolgos asszony, és egy hatalmas fakanállal kevergette az egészet.
MOSÓTEKNŐ:
A mosás talán legfárasztóbb része a dörzsölés, a kézi mosás volt. A nagymosás előtt napon érdemes volt az erősen szennyezett ruhaféléket (férfiruhák, gyerekruhák pl.) előre beszappanozni, azaz a mosóteknő szélére teregetve tetőtől talpig jól bedörzsölni, majd a fából készült teknő közepére púpozva egy éjszaka úgy hagyni. Aztán másnap jöhetett a vízben való dörzsölés, mosás, egyesével, minden egyes ruhánál. A kényes ruhaneműk tisztítása után aztán előkerülhetett a mosókefe is, amellyel a legkoszosabb részeket (pl.: férfi ing nyaka, kézelője), meg aztán a háztartási textileket jól megdörzsölték, de vigyázni kellett, nehogy tönkre tegye az anyagot a súrolás. Olyannyira kényes kérdés volt ez, hogy a legtöbb háziasszony csak akkor engedte a kefe használatát, ha ő maga is jelen volt a műveletnél. A mosóteknő egyébként a városi bérházakban a mosókonyhába be volt építve: a vezetékes csap alatt nagy méretű mosómedence helyettesítette a teknőt.
KÉZI FACSARÓGÉP:
A legörömtelibb, de mindenképpen a leglátványosabb pillanata volt a nagymosásnak a facsarás. Főleg, ha valakinek olyan korszerű és gyönyörű facsaróberendezése (azaz centrifugája) volt mint a képen látható családnak. A mosás, főzés és öblítés után – a fehér ruháknál ez utóbbi során kékítővel fehérítést is végeztek – jöhetett a víz kicsavarása a ruhákból. Amíg nem volt hozzá berendezés, a nagyobb anyagokat a két végénél fogva ketten csavarták-facsarták, aztán be a ruháskosárba, és mehetett a szárítókötélre. A gépi facsaró persze sokkal hatékonyabb és kevésbé fáradalmas volt: a berendezés első része mintegy centrifuga működött (a kar tekerésével forgott egy lyukacsos belső dob), a hátsó oldalon pedig a két henger között a gyűrődött, még kissé nedves ruhákból az utolsó csepp nedvességet is kiszedték, és persze egyúttal kicsit ránctalanították a ruhát.
A nagymosás utáni nap rendszerint kicsit könnyített volt – mindenki igyekezett sajgó tagjait pihentetni. Aztán pedig kezdődött minden elölről, a vasalással, s a többi házimunkával, egészen addig, míg a korszerű háztartási gépek (köztük a mosógép is) meg nem jelentek a háztartásokban.