Korábbi bejegyzésemen felbuzdulva, a Vasárnapi Újságot hátrahagyva, a századfordulós Budapest kirakatai között kezdtem el kutakodni. Kíváncsi voltam, hogy hogyan alakították a városképet akkoriban az üzletek. Mert szerintem bosszantó, hogy a 21. századi cégérek kaotikus állapotokat eredményeznek a városban. Egységes városkép formálásával nem is foglalkoznak. Talán a monokróm fényképeknek, vagy a megszépülő múlt emlékének köszönhetően, úgy érzem, száz évvel ezelőtt kerek egész képet adtak a városnak - egy-két kivétellel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 1900-as évek elején sem volt másképp mint ma: feszített napirendet tartva élte életét a városi népség. A nagyságos asszonyok miután délelőtt, reggelijük után hálóköntösüket lecserélték szövet ruhájukra, szarvasbőr kesztyűt húztak és ernyővel a kezükben korzózni indultak a Hatvani utcára.

 

Céljuk mi más lehetett volna, mint a kirakatok bámulása? Könnyed csevegés közepette igyekeztek tájékozódni az aktuális divatról, hogy másnap már a legújabb attrakciókkal jelenjenek meg az utcákon. Az urak sem tettek másként: sétabotjaikat lóbálva - talán nem csak a kirakatokat bámulva - sétáltak a Belvárosban.  

 

S hogy hogy lettek egyáltalán kirakatok? A 19. század második felében a városi kereskedelem fellendülésével megindult a verseny, s egyre inkább kevésnek bizonyult csupán egy cégér kifüggesztése. A lakosság növekvő sétakedvének és a piaci kínálat sokszínűségének köszönhetően teret hódítottak a hirdetés újdonsült képviselői: a kirakatok. A kereskedők ezt a remek lehetőséget kihasználva, az épületek utcafrontjait átalakítva, hatalmas üvegportálokat hoztak létre, melyekben portékájukat hirdetve csalogatták be a nézelődőket.

 

 

De milyen is a jó kirakat? A válasz minden eladót izgathat. Dr. Orell Géza, a „kereskedelem mestere”, a 1900-as évek elején ekképp fogalmazta meg: „A kirakat: testet öltött reklám, az üzlet szeme. Mégpedig a járókelők tekintetét elkapó szem. De miként  a szem is lehet éles vagy tompalátású, rövid vagy messzelátó, egészséges, vagy hályoggal borított, egyszóval hibás, vagy ép: az üzlet szeme, a kirakat is lehet életet lehelő, vagy haldokló. Életet lehelő, abban az esetben, ha odavonzza magához mágnesszerűen az előtte elhaladót, becsábítja az üzletbe és vételre bírja. Vigyázni kell azonban, hogy üzletbe lépésekor a vevőt ne érje csalódás, ne érje kiábrándulás…. A kirakat előtt elhaladó, a kirakatból az üzlet lelkét olvassa ki: ügyeljünk, hogy ez a lélek legyen gyönyörködtető, bizalmat és kellemes érzést keltő, ne botránkoztasson meg, ne untasson. Ne legyünk fakók, színtelenek, közömbösek. A kirakat legyen hangtalanul hangsúlyozó, tükrözzön vissza lelkünkbe egy-egy szép képet, amelynek emléke tovább megmarad emlékezetünkben, mint a betű, vagy a szó. A kirakat az üzlet tükre, néma felhívás a közömbös sétálóhoz. A kirakat festmény. Színharmóniának kell uralkodni benne.”

 

Vegyünk példának egyet! Az elemzés végén mindenki maga döntheti el, szétnéz-e az üzletben. Haas Mór nem habozott közhírré tenni, hogy irodaszerek eladásával foglalkozik. A kirakat közepén hatalmas betűkkel jelenik meg a neve, mellette már „csak” mellesleg közli, hogy Erika és Ideal típusú írógépekkel, valamint Dayton márkájú mérlegekkel foglalkozik. De ha valakinek számológépre lenne szüksége, az se menjen messzire. A kiállított portékák ugyancsak lényegre törőek: mérlegek, mérlegek és mérlegek. A teljes üvegfelületet kihasználva, földszinten és emeleten egyaránt megjelennek a termékek. A bejáratot eltéveszteni sem lehet: csak ott nincsen kiállított elem. Funkcionális, egyszerű, közérthető, reklámnak kiváló. Én bemegyek, klaviatúra helyett egy írógép még jól jöhet.

 

 

Ám ne legyenek illúzióink! A városképet akkor sem kímélték a tetőkre és a tűzfalakra aggatott figyelemfelkeltő plakátok. A Rákóczi út forgataga már akkor is tükröződött a házakon - s nem csak a kirakatokban!

 

 

Mi lesz újabb száz év múlva? A válasz mindenkit izgat. Pár évvel ezelőtt egy kiállításon mutatták be két grafikus munkáját. Leradírozták, majd újrarajzolták a Kossuth Lajos utcát. Azaz olyan képet alkottak az üzletportálok sokaságából, mely ízléses és a városképet egységesen összefogó. Számomra nagyon megkapó volt a kezdeményezés, ezúton ajánlom mindenkinek, aki szeret egy kicsit ábrándozni.